Szarka Tamás zenéje mélyen gyökerezik a népzenében, miközben kíméletlenül mai, személyes és gondolatébresztő. Felvidéki magyar gyerekként hegedűvel a kezében indult Királyrévről, a galántai zeneiskolából és a magyar gimnáziumi kultúrcsoportból jutott el odáig, hogy Kossuth-díjas zeneszerzőként, költőként és előadóként több mint harminc ország színpadain lépjen fel, szimfóniákat, filmzenéket, musicaleket és táncjátékokat jegyezve. A Ghymes együttes egyik alapítójaként és frontembereként a 80-as évektől kezdve hozta be a magyar köztudatba azt az összetéveszthetetlen, kelet-európai és balkáni motívumokkal átszőtt, mégis nagyon személyes világot, amelyben sámános, „táltosos” energia keveredik a lírai szövegvilággal. A Smaragdvárostól a Héjavarázson át a Mendikáig albumról albumra építette fel azt a hangzást, amelyet ma már csak egy szóval szokás leírni: Ghymes. Felvidéki magyarként, Sárközi Károly prímás unokájaként a családi történetek, a cigány és magyar identitás, a határon túli lét tapasztalata és a falusi gyerekkor mind-mind beleégtek dalaiba. Zenéiben és interjúiban egyszerre van jelen a humorral oldott, nagyon is földközeli anekdotázás és a mély mondanivaló. Szarka Tamás művészete azonban nem marad a koncerttermek falain belül. A Kézfogás című dala köré szerveződő, június 4-i, Nemzeti Összetartozás Napjához kötődő közös éneklés mára több mint 600 települést és százezernél is több embert mozgat meg a Kárpát-medencében és a diaszpórában. Gyerekek, iskolák, közösségek egyszerre, egy időben éneklik vele ezt a nemhivatalos „összetartozás-himnuszt”. Ha egy mondatban kellene bemutatni: Szarka Tamás az a fajta alkotó, aki úgy tud egyszerre népzenész, rockzenész, költő, szimfonikus zeneszerző és mesélő lenni, hogy közben végig ugyanazzal az ismerős, rekedtes, „táltosos” hanggal szól a közönséghez. Az estjein nemcsak dalokat kapunk, hanem egy egész világot: Felvidéket, Kárpát-medencét, gyerekkori konyharádiót, templomtornyot, táncházat és színházi reflektorfényt. Ha Ön is szívesen találkozna ezzel a világlátással, akkor mindenképpen tartson velünk, és tekintse meg a Duna képernyőjén a Fábry következő adását június 18-án, este, hiszen a fináléban az Alhambra is felcsendül majd! Nem fogja megbánni, azt már most megígérhetjük!
| H | K | Sz | Cs | P | Sz | V |
| 1 | 2 | 3 | 4 | 5 | 6 | 7 |
| 8 | 9 | 10 | 11 | 12 | 13 | 14 |
| 15 | 16 | 17 | 18 | 19 | 20 | 21 |
| 22 | 23 | 24 | 25 | 26 | 27 | 28 |
| 29 | 30 |
| H | K | Sz | Cs | P | Sz | V |
| 1 | 2 | 3 | 4 | 5 | ||
| 6 | 7 | 8 | 9 | 10 | 11 | 12 |
| 13 | 14 | 15 | 16 | 17 | 18 | 19 |
| 20 | 21 | 22 | 23 | 24 | 25 | 26 |
| 27 | 28 | 29 | 30 | 31 |
| H | K | Sz | Cs | P | Sz | V |
| 1 | 2 | |||||
| 3 | 4 | 5 | 6 | 7 | 8 | 9 |
| 10 | 11 | 12 | 13 | 14 | 15 | 16 |
| 17 | 18 | 19 | 20 | 21 | 22 | 23 |
| 24 | 25 | 26 | 27 | 28 | 29 | 30 |
| 31 |
A századik adásban a showmester rácsodálkozott a magyar borokra. Sokan vannak, finomak és szépek, azt gondolta, jól van ez így.
De hogy minden üveg mögött ott duruzsol néhány szomelié, azt már túlzásnak vélte. Annál is inkább, mert a családi Kincses Kalendáriumból úgy tudta, hogy a jó bornak egy szomelié is sok.
Na de mi van nemzeti italunkkal, a vízzel?!
Azt ki mondja meg, mit és hogyan élvezzünk benne?
A felismert hiány huzatában, a showmester jelentőségében csak a rezsicsökkentéshez hasonlítható lépésre szánta el magát, amikor megteremtette Magyarország, sőt Európa, sőt a Világ első vízszomeliéját.
A Mester az alkotói magány teljes zárójelbe tételével, előbb a büfében majd a színfalak mögött spontán létrejött szakértői kollektíva valamint két csínos múzsa támogatásával, mondhatni ecsetvezetésével vetette vászonra egyedülálló Fábry-vízióit.
A látomás megragadásának és rapid rögzítésének csak a hajszárító teljesítménye szab határt.
A mű elkészült, az Alkotó mégsem pihen.
Szóban is leleplezi a képet.