Szabó Ádám és Illés Adorján története elsőre egy extrém sportteljesítménynek tűnik: két fiatal, akik nekivágnak, hogy körbekerékpározzák a Földet. Valójában azonban egy radikális életkísérletet hajtottak végre: 39 országon, közel 50 ezer kilométeren át próbálták meg kideríteni, mi marad az emberből, ha elengedi a biztosat, és belevág élete kalandjába. Három év két hónap alatt tekerték körbe a bolygót, tíz repüléssel, nagyjából 3 millió forintos költségvetésből, vegetáriánusként, két szett ruhával, sátorral és egy maroknyi esszenciális felszereléssel. Egerből indultak, és keletnek fordulva Szerbián, Iránon, a Pamíron, Délkelet-Ázsián, Indonézián, Ausztrálián, Új-Zélandon, Japánon, Hawaiin és az amerikai kontinensen át, Spanyolországon keresztül értek vissza Magyarországra. Az út során nemcsak a lábuk, de a kamerájuk is folyamatosan dolgozott: a „Nincs visszaút” című sorozat 22–23 terrabájtnyi archív anyagból, nagyjából 100–200 óra felvételből született, amelyet Ádám négy és fél éven keresztül vágott. Nem dokumentumfilm rendezőként, hanem világjáró vágóként csapott bele, majd a Magyar Dokumentumfilmesek Egyesületétől kért segítséget, így csatlakozott hozzá Papp Gábor Zsigmond és Farkas Ádám, hogy közösen találják meg a formát ehhez az őrületes méretű, ömlesztett életanyaghoz. A „Nincs visszaút” tudatos címválasztás: mögötte az a felismerés áll, hogy egy ilyen út után nincs visszatérés a klasszikus nyolcórás, hétfőtől péntekig tartó élethez. A két fiatalember kalandjait Ön is első kézből ismerheti meg, ha velünk tart június 18-án, csütörtökön, a Fábry következő adásában, a Dunán. Ezt igazán kár volna kihagynia!
| H | K | Sz | Cs | P | Sz | V |
| 1 | 2 | 3 | 4 | 5 | 6 | 7 |
| 8 | 9 | 10 | 11 | 12 | 13 | 14 |
| 15 | 16 | 17 | 18 | 19 | 20 | 21 |
| 22 | 23 | 24 | 25 | 26 | 27 | 28 |
| 29 | 30 |
| H | K | Sz | Cs | P | Sz | V |
| 1 | 2 | 3 | 4 | 5 | ||
| 6 | 7 | 8 | 9 | 10 | 11 | 12 |
| 13 | 14 | 15 | 16 | 17 | 18 | 19 |
| 20 | 21 | 22 | 23 | 24 | 25 | 26 |
| 27 | 28 | 29 | 30 | 31 |
| H | K | Sz | Cs | P | Sz | V |
| 1 | 2 | |||||
| 3 | 4 | 5 | 6 | 7 | 8 | 9 |
| 10 | 11 | 12 | 13 | 14 | 15 | 16 |
| 17 | 18 | 19 | 20 | 21 | 22 | 23 |
| 24 | 25 | 26 | 27 | 28 | 29 | 30 |
| 31 |
A századik adásban a showmester rácsodálkozott a magyar borokra. Sokan vannak, finomak és szépek, azt gondolta, jól van ez így.
De hogy minden üveg mögött ott duruzsol néhány szomelié, azt már túlzásnak vélte. Annál is inkább, mert a családi Kincses Kalendáriumból úgy tudta, hogy a jó bornak egy szomelié is sok.
Na de mi van nemzeti italunkkal, a vízzel?!
Azt ki mondja meg, mit és hogyan élvezzünk benne?
A felismert hiány huzatában, a showmester jelentőségében csak a rezsicsökkentéshez hasonlítható lépésre szánta el magát, amikor megteremtette Magyarország, sőt Európa, sőt a Világ első vízszomeliéját.
A Mester az alkotói magány teljes zárójelbe tételével, előbb a büfében majd a színfalak mögött spontán létrejött szakértői kollektíva valamint két csínos múzsa támogatásával, mondhatni ecsetvezetésével vetette vászonra egyedülálló Fábry-vízióit.
A látomás megragadásának és rapid rögzítésének csak a hajszárító teljesítménye szab határt.
A mű elkészült, az Alkotó mégsem pihen.
Szóban is leleplezi a képet.