Valami őszinteség
Pindroch Csaba az a színész, akiről elsőre a Valami Amerika jut eszünkbe, de ha leül mesélni, hamar kiderül, hogy története jóval nagyobb ívű, semhogy egyetlen kultfilm sikerével leírható lenne. Salgótarján félpaneles betondzsungelétől a ferences gimnázium 80 fős hálóján át vezetett az útja a színpadig. Gyerekként nem volt jó tanuló, matematikából meg is bukott, majd egy apáca magyartanár és egy kazettán hallott Latinovits-versfordítás állította irányba. Mivel nem vették fel a Színműre, Siófokon szállodaportásként, boltosként, a rendszerváltás euforikus káoszában tanulta meg, mit ér a pénz, és mit nem lehet belőle megvenni – például az élet értelmét, ami számára, szakmailag mindenképpen a színpadi siker. Így kisebb-nagyobb vargabetűk után, végül mégis a színháznál kötött ki. Nem is egynél, hiszen több társulatnak is tagja volt az évek alatt. A klasszikus társulati lét után ma már azonban szabadúszó: saját producerként szervezi életét, évente kevés próbafolyamatot vállal, cserébe járja az országot család témájú, önálló estjével, Van is hozzá bőven anyaga, hiszen négygyermekes apa, és Őrbottyánban él feleségével, Verebes Lindával. Miközben a Madách-díj, a Jászai Mari-díj és a Magyar Érdemrend lovagkeresztje jelzik a szakmai elismerését, ő ma is büszke palócként beszél a „parizeres, lekváros tésztás” szendvicsgenerációról, a karancskeszi pottyantós WC-ről és a Salgótarjánból hozott erdei gyerekkorról. Ha Ön is kíváncsi - és hogy ne lenne az? – Pindroch Csaba történeteire, akkor mindenképpen legyen a Duna képernyője előtt június 4-én, csütörtök este, hiszen a Fábry következő adásában cenzúra nélkül meséli el a legképtelenebb kalandjait!
