A sorsod elől futni úgyse tudsz…
… szól a Karády-sláger, amely mintha Major Melinda pályájának hajnaláról szólna, ő ugyanis sokkal inkább szeretett volna német tolmács lenni, mint Thália papnője. Éppen ezért meglepődött, amikor a negyedik gimnázium év végén, a debreceni drámatagozatos osztályát meglátogató Kazimir Károly úgy hívta meg a Színművészeti felvételijének második rostájára, hogy ő arra nem is jelentkezett. „Akkor föl lehet menni Budapestre, ami azért a nagy kaland egy téglási lánynak.”
Úgyhogy fölmentem én is a többiekkel. Igenám, de kellett mondani öt verset, öt monológot, elénekelni öt dalt, én pedig akkor nyelvvizsgáztam, tehát nem tudtam megtanulni semmit sem. Viszont be kellett menni az Ódry színpadra, ahol ott ült egy asztalnál Huszti Péter, Kerényi Imre, Avar Pista bácsi... Na, ott már igencsak meg voltam illetődve! És akkor kérték az első anyagot. Hát, mondom, nem tudom, nem emlékszem. Akkor a másikat. Izgulok, arra sem emlékszem. De akkor már éreztem, hogy ez rettenetesen kínos, úgyhogy mondom: ne húzzuk egymás idejét, mert igazából nem tanultam meg semmit, én nem is ide készültem, most nyelvvizsgáztam, csak átengedtek az első rostán, úgyhogy följöttem Budapestre vonattal, ami nagyon nagy élmény volt, de én német tolmács leszek, tehát tényleg szégyellem a helyzetet… Ezen ott jól elnevetgéltek, Avar Pista bácsival jót beszélgettünk, Husztival is, aztán elköszöntünk. Felszálltam a vonatra, és hazamentem. Kisvártatva jött az értesítés, hogy bekerültem a harmadik rostára.” - regéli el felvételijének mesés történetét Major Melinda, akit azóta a színpadtól a mozivászonig, a televíziótól a rádióig, nem utolsó sorban pedig rendkívül ismert szinkronhangként is számtalan produkcióban láthat-hallhat a közönség.
Hogy miként folytatódott a furcsa felvételi után a pályája, azt Ön is első kézből, tőle magától tudhatja meg a Fábry következő műsorából, március 27-én, csütörtök este, a Dunán.
Megbánja, ha kihagyja - mi szóltunk!
