Tari József Hódmezővásárhelyről származik, és élete során mindig a nyomdászat közelében maradt, ami nemcsak hivatása, hanem később a szenvedélye is lett.
A nyomdászat világában kezdett dolgozni, Szegeden és Hódmezővásárhelyen szerzett tapasztalatokat, majd a Zsolnay Porcelángyárban töltötte pályafutása utolsó szakaszát, szitanyomással foglalkozva egészen 2010-es nyugdíjazásáig.
A minikönyvek iránti érdeklődése 1972-ben kezdődött, amikor a nyomdaipari technikumban hallott róluk először.
Az első darab, amely a gyűjteményébe került, a Magyar Alkotmány miniatűr változata volt.
Lelkesedése azóta sem csökkent, és mára már több mint 6000 darabot számlál a kollekciója.
A gyűjtés során fokozatosan alakult ki az érdeklődése a minőségi és ritka kiadványok iránt, így ma már elsősorban a különleges példányokat kutatja.
Tari József gyűjteménye ma már a Pápai Jókai Mór Városi Könyvtárban kapott helyet, ahol a látogatók megtekinthetik ezt a páratlan kollekciót, bár korábban otthon is kialakított egy rendszerezett tárolási módot, a gyarapodó állomány miatt szükségessé vált, hogy a miniatűr kincsek méltó helyre kerüljenek.
Tari József, kapcsolatai révén számos külföldi gyűjtővel és klubbal tartja a kapcsolatot, legyen szó német, spanyol vagy kanadai minikönyv-rajongókról.
A minikönyvek ma már elsősorban gyűjtők számára készülnek, és kevésbé használati tárgyak, de az apró kötetek mögött mindig egyedi történetek és különleges nyomdászati megoldások húzódnak meg.
Ha Ön is kíváncsi Tari úr gyűjteményének legékesebb darabjaira, akkor mindenképpen kapcsoljon február 27-én, csütörtök este a Dunára, és tartson Fábry Sándorral! Nem fogja megbánni!
| H | K | Sz | Cs | P | Sz | V |
| 1 | 2 | 3 | 4 | 5 | ||
| 6 | 7 | 8 | 9 | 10 | 11 | 12 |
| 13 | 14 | 15 | 16 | 17 | 18 | 19 |
| 20 | 21 | 22 | 23 | 24 | 25 | 26 |
| 27 | 28 | 29 | 30 | 31 |
| H | K | Sz | Cs | P | Sz | V |
| 1 | 2 | |||||
| 3 | 4 | 5 | 6 | 7 | 8 | 9 |
| 10 | 11 | 12 | 13 | 14 | 15 | 16 |
| 17 | 18 | 19 | 20 | 21 | 22 | 23 |
| 24 | 25 | 26 | 27 | 28 | 29 | 30 |
| H | K | Sz | Cs | P | Sz | V |
| 1 | 2 | 3 | 4 | 5 | 6 | 7 |
| 8 | 9 | 10 | 11 | 12 | 13 | 14 |
| 15 | 16 | 17 | 18 | 19 | 20 | 21 |
| 22 | 23 | 24 | 25 | 26 | 27 | 28 |
| 29 | 30 | 31 |
A századik adásban a showmester rácsodálkozott a magyar borokra. Sokan vannak, finomak és szépek, azt gondolta, jól van ez így.
De hogy minden üveg mögött ott duruzsol néhány szomelié, azt már túlzásnak vélte. Annál is inkább, mert a családi Kincses Kalendáriumból úgy tudta, hogy a jó bornak egy szomelié is sok.
Na de mi van nemzeti italunkkal, a vízzel?!
Azt ki mondja meg, mit és hogyan élvezzünk benne?
A felismert hiány huzatában, a showmester jelentőségében csak a rezsicsökkentéshez hasonlítható lépésre szánta el magát, amikor megteremtette Magyarország, sőt Európa, sőt a Világ első vízszomeliéját.
A Mester az alkotói magány teljes zárójelbe tételével, előbb a büfében majd a színfalak mögött spontán létrejött szakértői kollektíva valamint két csínos múzsa támogatásával, mondhatni ecsetvezetésével vetette vászonra egyedülálló Fábry-vízióit.
A látomás megragadásának és rapid rögzítésének csak a hajszárító teljesítménye szab határt.
A mű elkészült, az Alkotó mégsem pihen.
Szóban is leleplezi a képet.