Both Zoltán neve mára egyet jelent Magyarországon a vadállatbefogással: több mint húsz éve ő az, akit hívnak, ha egy egzotikus vagy veszélyes állat felbukkan a városban vagy a vidéki kertekben. Gyerekkora óta vonzódik a hüllőkhöz és kétéltűekhez, már hatévesen tudta, hogy életét ezeknek az állatoknak – és nem utolsósorban a megmentésüknek – fogja szentelni. Bár a „vadállatbefogó” nem hivatalos szakma, a média és a közvélemény is ezzel a címmel illeti, hiszen számtalan alkalommal bizonyította rátermettségét és elhivatottságát. Történeteiben gyakran előkerül, mennyire fontos a felelős állattartás: a legtöbb problémát nem a szabályosan tartott egzotikus állatok, hanem az illegálisan beszerzett, majd megunt és szabadon engedett példányok okozzák. „Néha azt sem tudják, milyen állatot vittek haza. Mutogatják, aztán ha megnő, elengedik a megunt jószágot” – meséli. Egyik legemlékezetesebb esete egy budapesti templomkertben talált háromméteres tigrispitonhoz kötődik, amelyet az utolsó pillanatban sikerült elkapnia, mielőtt baj történt volna. Itt is hangsúlyozza: a hibás nem a kígyó, hanem az, akitől megszökhetett. Nem ritkák a különleges hívások sem: előfordult, hogy egy idős néni kertjében jelentettek „óriáskígyót”, amitől a rendőrök is megijedtek – végül kiderült, csak egy slagdarab feküdt a fűben. Az ilyen történetek humorral és öniróniával fűszerezik Both Zoltán előadásait, amelyekkel rendszeresen járja az országot, hogy a gyerekeket is közelebb hozza az állatvilághoz, miközben megtanítja őket a természet tiszteletére és a felelős viselkedésre. A legveszélyesebb befogásai között szerepelnek a csatornafedél nagyságú aligátorteknősök, amelyek a 90-es években engedély nélkül tartható „kedvencek” voltak, s felnőve akár 35 kilósra is megnőhetnek, komoly sérülést okozva, ha veszélyben érzik magukat. Az elmúlt években tizenhét ilyen példányt fogott be hazai tavakból és folyókból. Ha Ön is kíváncsi a történeteire, most első kézből, tőle magától ismerheti meg őket, ehhez csupán oda kell kapcsolnia május 8-án, csütörtök este a Dunára, hiszen a Fábry következő műsorában élete legizgalmasabb történeteit mondja el - nem kevés humorral. Ugye, Ön se szeretne erről lemaradni?
H | K | Sz | Cs | P | Sz | V |
1 | 2 | 3 | 4 | 5 | ||
6 | 7 | 8 | 9 | 10 | 11 | 12 |
13 | 14 | 15 | 16 | 17 | 18 | 19 |
20 | 21 | 22 | 23 | 24 | 25 | 26 |
27 | 28 | 29 | 30 | 31 |
H | K | Sz | Cs | P | Sz | V |
1 | 2 | |||||
3 | 4 | 5 | 6 | 7 | 8 | 9 |
10 | 11 | 12 | 13 | 14 | 15 | 16 |
17 | 18 | 19 | 20 | 21 | 22 | 23 |
24 | 25 | 26 | 27 | 28 | 29 | 30 |
H | K | Sz | Cs | P | Sz | V |
1 | 2 | 3 | 4 | 5 | 6 | 7 |
8 | 9 | 10 | 11 | 12 | 13 | 14 |
15 | 16 | 17 | 18 | 19 | 20 | 21 |
22 | 23 | 24 | 25 | 26 | 27 | 28 |
29 | 30 | 31 |
A századik adásban a showmester rácsodálkozott a magyar borokra. Sokan vannak, finomak és szépek, azt gondolta, jól van ez így.
De hogy minden üveg mögött ott duruzsol néhány szomelié, azt már túlzásnak vélte. Annál is inkább, mert a családi Kincses Kalendáriumból úgy tudta, hogy a jó bornak egy szomelié is sok.
Na de mi van nemzeti italunkkal, a vízzel?!
Azt ki mondja meg, mit és hogyan élvezzünk benne?
A felismert hiány huzatában, a showmester jelentőségében csak a rezsicsökkentéshez hasonlítható lépésre szánta el magát, amikor megteremtette Magyarország, sőt Európa, sőt a Világ első vízszomeliéját.
A Mester az alkotói magány teljes zárójelbe tételével, előbb a büfében majd a színfalak mögött spontán létrejött szakértői kollektíva valamint két csínos múzsa támogatásával, mondhatni ecsetvezetésével vetette vászonra egyedülálló Fábry-vízióit.
A látomás megragadásának és rapid rögzítésének csak a hajszárító teljesítménye szab határt.
A mű elkészült, az Alkotó mégsem pihen.
Szóban is leleplezi a képet.