Rakonczay Gábor neve összeforrt a magyar extrémsporttal és a határok feszegetésével: 2025 tavaszán fejezte be utolsó, egyben legnagyobb vállalását, amikor 75 nap alatt, egyedül, kenuval átevezte az Atlanti-óceánt. Az expedíció során a Kanári-szigetekről indult, és 5240 kilométer megtétele után ért célba Antigua és Barbuda partjainál, miközben a fáradtság, a tenger hullámai, valamint a kiürülő élelmiszertartalékok is komoly veszélyt jelentettek számára. Az út nemcsak fizikailag, hanem mentálisan is embert próbáló volt. Rakonczay Gábor őszintén beszél arról, milyen víziók és gondolatok gyötörhetik az embert, amikor napokig, hetekig egyedül van a végtelen vízen, teljes elszigeteltségben: „Ez az, ami miatt vízre száll egy magamfajta ember. Hogy lássam magam olyan helyzetben, ami máshogy nem modellezhető.” Az óceánon töltött magányos napok során a valóság és a képzelet határai elmosódnak, a monotonitás, a kimerültség és a félelem víziókat, hallucinációkat is szülhet – ezekkel a mentális kihívásokkal csak kevesen tudnak megbirkózni. A 44 éves extrémsportoló most, az óceánátkelés után jelentette be visszavonulását a nagy veszélyű kalandoktól. Döntésében nem csak a fizikai kockázatok, hanem a család és a barátok iránti felelősség is szerepet játszott. Bár az extrém kihívásoktól búcsút vesz, a sportot nem hagyja abba: ultrafutóként továbbra is aktív marad, és további emberfeletti teljesítményekre koncentrál. Minderről a Fábry következő epizódjában is vall, ahol nem csupán a legutóbbi, és korábbi útjai viszontagságairól mesél, de az is szóbakerül majd, hogy milyen vicces helyzetek adódtak már az előadásain, a közönségtalálkozókon. Rakonczay Gábor pályája jó példa arra, hogyan lehet a félelmekkel és a határokkal szembenézni, miközben a kitartás, az önismeret és a bátorság új dimenzióit fedezi fel az ember – akár a világ legnagyobb óceánján, akár saját belső útjain, érdemes lesz hát május 8-án, csütörtök este, a Dunára kapcsolnia, ahol Önt is egy időnként mély, máskor nagyon szórakoztató utazásra hívja. Szerezzen magának egy jó estét, ezt biztos nem fogja megbánni!
H | K | Sz | Cs | P | Sz | V |
1 | 2 | 3 | 4 | 5 | ||
6 | 7 | 8 | 9 | 10 | 11 | 12 |
13 | 14 | 15 | 16 | 17 | 18 | 19 |
20 | 21 | 22 | 23 | 24 | 25 | 26 |
27 | 28 | 29 | 30 | 31 |
H | K | Sz | Cs | P | Sz | V |
1 | 2 | |||||
3 | 4 | 5 | 6 | 7 | 8 | 9 |
10 | 11 | 12 | 13 | 14 | 15 | 16 |
17 | 18 | 19 | 20 | 21 | 22 | 23 |
24 | 25 | 26 | 27 | 28 | 29 | 30 |
H | K | Sz | Cs | P | Sz | V |
1 | 2 | 3 | 4 | 5 | 6 | 7 |
8 | 9 | 10 | 11 | 12 | 13 | 14 |
15 | 16 | 17 | 18 | 19 | 20 | 21 |
22 | 23 | 24 | 25 | 26 | 27 | 28 |
29 | 30 | 31 |
A századik adásban a showmester rácsodálkozott a magyar borokra. Sokan vannak, finomak és szépek, azt gondolta, jól van ez így.
De hogy minden üveg mögött ott duruzsol néhány szomelié, azt már túlzásnak vélte. Annál is inkább, mert a családi Kincses Kalendáriumból úgy tudta, hogy a jó bornak egy szomelié is sok.
Na de mi van nemzeti italunkkal, a vízzel?!
Azt ki mondja meg, mit és hogyan élvezzünk benne?
A felismert hiány huzatában, a showmester jelentőségében csak a rezsicsökkentéshez hasonlítható lépésre szánta el magát, amikor megteremtette Magyarország, sőt Európa, sőt a Világ első vízszomeliéját.
A Mester az alkotói magány teljes zárójelbe tételével, előbb a büfében majd a színfalak mögött spontán létrejött szakértői kollektíva valamint két csínos múzsa támogatásával, mondhatni ecsetvezetésével vetette vászonra egyedülálló Fábry-vízióit.
A látomás megragadásának és rapid rögzítésének csak a hajszárító teljesítménye szab határt.
A mű elkészült, az Alkotó mégsem pihen.
Szóban is leleplezi a képet.