Az 1992-es barcelonai olimpia volt az első, amelyre Cseuz László elindult lánya kíséretében, méghozzá kerékpárral. Úgy gondolta, hogy a katalán főváros nincs olyan messze Budapesttől, hogy ne tudna odáig elkerekezni, terveit pedig valóra is váltotta.
Négy év múlva újra felkerekedett, majd ismét nyeregbe pattant nyolc esztendővel később is, és a sorozat azóta sem ért véget, hiszen a legutóbbi, párizsi olimpiára is elbiciklizett.
Persze Peking, Atlanta, vagy akár Sydney sokkal nagyobb kihívást jelentett, de az elkötelezett testneveléstanár és sportember csak azt látta mindebben, hogy ha tízezernél is több kilométert kell tekernie, akkor nyilván előbb kell elindulnia az útra.
Hozzá kell tenni, hogy Cseuz úr közben a nyolcadik ikszen túl sem érez kevesebb erőt magában, mint korábban, és – bár állítja, hogy több olimpiára most már tényleg nem fog elbiciklizni a kora miatt – mi továbbra is kétkedve fogadjuk e kijelentését.
Már csak azért is, mert sosem arról volt híres, hogy kímélte volna magát, ha ugyanis repülőre kellett ülnie egy-egy tenger vagy óceán átszelése miatt, akkor előtte-utána, a szárazföldön tekerte le, akár komolyabb kerülők árán is a levegőben megtett kilométereket.
A sok tízezer megtett kilométer során voltak persze furcsa találkozásai is, egyszer egy medvével futott össze a kanadai rengetegben, máskor az ausztrál sivatag tette próbára erejét, többször balesetet is szenvedett, viszont mindig célba ért.
Hogy útközben milyen kalandok érték, azt ő maga mondja majd el a Fábry következő adásában, amelynek Ön is részese lehet, ha január 30-án, csütörtök este a Dunára kapcsol. Ezt igazán kár lenne kihagynia!
H | K | Sz | Cs | P | Sz | V |
1 | 2 | |||||
3 | 4 | 5 | 6 | 7 | 8 | 9 |
10 | 11 | 12 | 13 | 14 | 15 | 16 |
17 | 18 | 19 | 20 | 21 | 22 | 23 |
24 | 25 | 26 | 27 | 28 |
H | K | Sz | Cs | P | Sz | V |
1 | 2 | |||||
3 | 4 | 5 | 6 | 7 | 8 | 9 |
10 | 11 | 12 | 13 | 14 | 15 | 16 |
17 | 18 | 19 | 20 | 21 | 22 | 23 |
24 | 25 | 26 | 27 | 28 | 29 | 30 |
31 |
H | K | Sz | Cs | P | Sz | V |
1 | 2 | 3 | 4 | 5 | 6 | |
7 | 8 | 9 | 10 | 11 | 12 | 13 |
14 | 15 | 16 | 17 | 18 | 19 | 20 |
21 | 22 | 23 | 24 | 25 | 26 | 27 |
28 | 29 | 30 |
A századik adásban a showmester rácsodálkozott a magyar borokra. Sokan vannak, finomak és szépek, azt gondolta, jól van ez így.
De hogy minden üveg mögött ott duruzsol néhány szomelié, azt már túlzásnak vélte. Annál is inkább, mert a családi Kincses Kalendáriumból úgy tudta, hogy a jó bornak egy szomelié is sok.
Na de mi van nemzeti italunkkal, a vízzel?!
Azt ki mondja meg, mit és hogyan élvezzünk benne?
A felismert hiány huzatában, a showmester jelentőségében csak a rezsicsökkentéshez hasonlítható lépésre szánta el magát, amikor megteremtette Magyarország, sőt Európa, sőt a Világ első vízszomeliéját.
A Mester az alkotói magány teljes zárójelbe tételével, előbb a büfében majd a színfalak mögött spontán létrejött szakértői kollektíva valamint két csínos múzsa támogatásával, mondhatni ecsetvezetésével vetette vászonra egyedülálló Fábry-vízióit.
A látomás megragadásának és rapid rögzítésének csak a hajszárító teljesítménye szab határt.
A mű elkészült, az Alkotó mégsem pihen.
Szóban is leleplezi a képet.