Tavaly ünnepelte fennállásának 100. évfordulóját a Budapesti Operettszínház, amely e jeles alkalomból a közönséget számos monstreprodukcióval ajándékozta meg. Ezek közül is kiemelkedik a Carmen musical, amelyet Bizet operájának történetére alapozva állították színpadra Frank Wildhorn átiratában. Egy egyszerű adaptáció persze túl kényelmes megoldás lett volna, ezért a rendező, Homonnay Zsolt, egy teljesen új látványvilágba helyezte a musicalt, amelynek eredeti zenéjét is átírták nagyzenekarra.
A színpadi díszlet egy óriási ledfallal egészült ki, három dimenziós hang- és fényhatásokat dolgoztak ki a moziszerű élmény érdekében, sőt, mivel a musical története szerint egy utazócirkusz közegébe helyezték a cselekményt az eredeti bikaviadalok világa helyett, még cirkuszi artisták is részt vesznek a darabban, lélegzetelállító mutatványokkal kápráztatva el a közönséget.
Hogy mindez miként valósult meg, mit szólt a próbafolyamatban is részt vevő amerikai szerző a kreatív megoldásokhoz, és milyen hihetetlen csodavilágot varázsoltak az alkotók a színpadra, arról a címszerepet alakító Nádasi Veronika művésznő, Homonnay Zsolt, rendező és az Operettszínház főigazgatója, Kiss-B. Atilla beszélget Fábry Sándorral.
Ilyenkor persze nem csak a szakmai kérdések kerülnek elő, hanem a legviccesebb színpadi bakik is, amelyek garantáltan megdolgoztatják majd az Ön rekeszizmait is. Úgyhogy mindenképpen tartson velünk november 21-én, csütörtökön, a Dunán, hiszen első kézből ismerhetik meg e világraszóló előadás születésének körülményeit…
H | K | Sz | Cs | P | Sz | V |
1 | ||||||
2 | 3 | 4 | 5 | 6 | 7 | 8 |
9 | 10 | 11 | 12 | 13 | 14 | 15 |
16 | 17 | 18 | 19 | 20 | 21 | 22 |
23 | 24 | 25 | 26 | 27 | 28 | 29 |
30 | 31 |
H | K | Sz | Cs | P | Sz | V |
1 | 2 | 3 | 4 | 5 | ||
6 | 7 | 8 | 9 | 10 | 11 | 12 |
13 | 14 | 15 | 16 | 17 | 18 | 19 |
20 | 21 | 22 | 23 | 24 | 25 | 26 |
27 | 28 | 29 | 30 | 31 |
H | K | Sz | Cs | P | Sz | V |
1 | 2 | |||||
3 | 4 | 5 | 6 | 7 | 8 | 9 |
10 | 11 | 12 | 13 | 14 | 15 | 16 |
17 | 18 | 19 | 20 | 21 | 22 | 23 |
24 | 25 | 26 | 27 | 28 |
A századik adásban a showmester rácsodálkozott a magyar borokra. Sokan vannak, finomak és szépek, azt gondolta, jól van ez így.
De hogy minden üveg mögött ott duruzsol néhány szomelié, azt már túlzásnak vélte. Annál is inkább, mert a családi Kincses Kalendáriumból úgy tudta, hogy a jó bornak egy szomelié is sok.
Na de mi van nemzeti italunkkal, a vízzel?!
Azt ki mondja meg, mit és hogyan élvezzünk benne?
A felismert hiány huzatában, a showmester jelentőségében csak a rezsicsökkentéshez hasonlítható lépésre szánta el magát, amikor megteremtette Magyarország, sőt Európa, sőt a Világ első vízszomeliéját.
A Mester az alkotói magány teljes zárójelbe tételével, előbb a büfében majd a színfalak mögött spontán létrejött szakértői kollektíva valamint két csínos múzsa támogatásával, mondhatni ecsetvezetésével vetette vászonra egyedülálló Fábry-vízióit.
A látomás megragadásának és rapid rögzítésének csak a hajszárító teljesítménye szab határt.
A mű elkészült, az Alkotó mégsem pihen.
Szóban is leleplezi a képet.