Li Zhen Árpád Mandzsúriában született, a Pekingi Egyetemen tanult meg magyarul, és több, mint két évtizede él Magyarországon.
Kezdetben tolmácsként dolgozott, majd kulturális hídépítésbe kezdett Kína és Magyarország között, így legutóbb Petőfi Sándor szerelmes verseit fordította le mandarin nyelvre.
Ha ez nem lenne már önmagában is kuriózum, akkor sietve hozzátesszük, hogy Li Zhen Árpád szívesen mesél gyermekkoráról is, amelyet részben Mandzsúriában, majd Hszian városában töltött, így első kézből tud olyan információkkal szolgálni a kulturális forradalomból éppen csak felocsúdott Kína hétköznapjairól, amelyekkel valószínűleg még az e korszakkal foglalkozó dokumentumfilmek sem igazán.
„.. talán csak amikor elsős voltam, akkor vitt el apám az iskolába, de utána már egyedül jártam haza, mint mindenki. Akkoriban minden gyár, intézmény egy zárt falon belül volt. Persze, volt kapu, lehetett szabadon mozogni, piacra menni, csak minden egység fallal volt körülvéve, így lehetett tudni, hogy az a mi „területünk”. Úgyhogy engem is a falon belüli, a gyárhoz tartozó iskolába vettek fel, miután leírtam sikeresen, hogy „Éljen Mao elnök”.
Abban az időben, Hszianban egyforma volt a családok életszínvonala: méghozzá eléggé alacsony. A szüleim kevés fizetést kaptak, ami el is ment az élelmiszerre, új ruhát csak holdújévkor kaptunk a húgommal. Nem csak mi, hanem általában minden gyerek…”
Hogy e háttérrel Li úr mégis miért választotta Pekingben, egyetemi évei alatt, a magyar nyelvtanulást, és milyen kalandos utakon jutott el végül Budapestre, azt Ön is megtudhatja a Fábry következő adásából, május 9-én, csütörtökön, este, a Dunán.
Ezt semmi esetre se hagyja ki, főleg, ha esetleg arra is kíváncsi, hogyan hangzik kínaiul egyik-másik Petőfi költemény!
H | K | Sz | Cs | P | Sz | V |
1 | 2 | |||||
3 | 4 | 5 | 6 | 7 | 8 | 9 |
10 | 11 | 12 | 13 | 14 | 15 | 16 |
17 | 18 | 19 | 20 | 21 | 22 | 23 |
24 | 25 | 26 | 27 | 28 | 29 | 30 |
31 |
H | K | Sz | Cs | P | Sz | V |
1 | 2 | 3 | 4 | 5 | 6 | |
7 | 8 | 9 | 10 | 11 | 12 | 13 |
14 | 15 | 16 | 17 | 18 | 19 | 20 |
21 | 22 | 23 | 24 | 25 | 26 | 27 |
28 | 29 | 30 |
H | K | Sz | Cs | P | Sz | V |
1 | 2 | 3 | 4 | |||
5 | 6 | 7 | 8 | 9 | 10 | 11 |
12 | 13 | 14 | 15 | 16 | 17 | 18 |
19 | 20 | 21 | 22 | 23 | 24 | 25 |
26 | 27 | 28 | 29 | 30 | 31 |
A századik adásban a showmester rácsodálkozott a magyar borokra. Sokan vannak, finomak és szépek, azt gondolta, jól van ez így.
De hogy minden üveg mögött ott duruzsol néhány szomelié, azt már túlzásnak vélte. Annál is inkább, mert a családi Kincses Kalendáriumból úgy tudta, hogy a jó bornak egy szomelié is sok.
Na de mi van nemzeti italunkkal, a vízzel?!
Azt ki mondja meg, mit és hogyan élvezzünk benne?
A felismert hiány huzatában, a showmester jelentőségében csak a rezsicsökkentéshez hasonlítható lépésre szánta el magát, amikor megteremtette Magyarország, sőt Európa, sőt a Világ első vízszomeliéját.
A Mester az alkotói magány teljes zárójelbe tételével, előbb a büfében majd a színfalak mögött spontán létrejött szakértői kollektíva valamint két csínos múzsa támogatásával, mondhatni ecsetvezetésével vetette vászonra egyedülálló Fábry-vízióit.
A látomás megragadásának és rapid rögzítésének csak a hajszárító teljesítménye szab határt.
A mű elkészült, az Alkotó mégsem pihen.
Szóban is leleplezi a képet.