Pápai Kíra nevét a legtöbben a Pintér-féle lovasszínházból ismerik, azt azonban már talán kevesebben tudják, hogy milyen kalandos út vezetett számára odáig. „Nagyon aktív gyerek voltam, minden sportot kipróbáltam: szinkronúsztam, korcsolyáztam, néptáncoltam – mindezt versenyszerűen, magasabb szinten.
Édesapám egy ideig aikido edző is volt, így az ő edzéseire is eljártam egy ideig, majd kiderült, hogy az ének volt leginkább az, amelyben tehetségesnek bizonyultam.
A másik szenvedélyem pedig a lovaglás lett. Ez a véremben volt, imádtam már kiskoromban is a lovakat, természetesnek éreztem a közelségüket. Hat éves koromban vitt el anyu lovagolni, addig az összes búcsúban és farmon csak simogathattam a lovakat.
Székesfehérvár mellett, Iszkaszentgyörgyön volt az első bérlovarda, ahol lóra ülhettem. A lovaglás jóideig csak hobby maradhatott, mert iszonyatosan költséges volt számunkra, de aztán a lovasszínház változtatott a dolgokon, onnan már hivatássá vált számomra.” - mesél a kezdetekről Pápai Kíra.
Hogy milyen út vezetett számára a lovasszínháztól a Nagycirkusz porondjáig, ahol most már több előadásban is látható, illetve az egyetemig, ahol pedig reménybeli artistáknak oktatja lovastudását, azt Ön is első kézből, tőle tudhatja meg, ha megnézi a Fábry következő, február elsejei adását a Dunán, amelyben természetesen Pápai Kíra dalra is fakad majd, méghozzá egy csodálatos nóniusz nyergében ülve, amely még tánclépéseket is lejt majd a zenére. Tartson velünk Ön is azon a csütörtök estén!
H | K | Sz | Cs | P | Sz | V |
1 | ||||||
2 | 3 | 4 | 5 | 6 | 7 | 8 |
9 | 10 | 11 | 12 | 13 | 14 | 15 |
16 | 17 | 18 | 19 | 20 | 21 | 22 |
23 | 24 | 25 | 26 | 27 | 28 | 29 |
30 | 31 |
H | K | Sz | Cs | P | Sz | V |
1 | 2 | 3 | 4 | 5 | ||
6 | 7 | 8 | 9 | 10 | 11 | 12 |
13 | 14 | 15 | 16 | 17 | 18 | 19 |
20 | 21 | 22 | 23 | 24 | 25 | 26 |
27 | 28 | 29 | 30 | 31 |
H | K | Sz | Cs | P | Sz | V |
1 | 2 | |||||
3 | 4 | 5 | 6 | 7 | 8 | 9 |
10 | 11 | 12 | 13 | 14 | 15 | 16 |
17 | 18 | 19 | 20 | 21 | 22 | 23 |
24 | 25 | 26 | 27 | 28 |
A századik adásban a showmester rácsodálkozott a magyar borokra. Sokan vannak, finomak és szépek, azt gondolta, jól van ez így.
De hogy minden üveg mögött ott duruzsol néhány szomelié, azt már túlzásnak vélte. Annál is inkább, mert a családi Kincses Kalendáriumból úgy tudta, hogy a jó bornak egy szomelié is sok.
Na de mi van nemzeti italunkkal, a vízzel?!
Azt ki mondja meg, mit és hogyan élvezzünk benne?
A felismert hiány huzatában, a showmester jelentőségében csak a rezsicsökkentéshez hasonlítható lépésre szánta el magát, amikor megteremtette Magyarország, sőt Európa, sőt a Világ első vízszomeliéját.
A Mester az alkotói magány teljes zárójelbe tételével, előbb a büfében majd a színfalak mögött spontán létrejött szakértői kollektíva valamint két csínos múzsa támogatásával, mondhatni ecsetvezetésével vetette vászonra egyedülálló Fábry-vízióit.
A látomás megragadásának és rapid rögzítésének csak a hajszárító teljesítménye szab határt.
A mű elkészült, az Alkotó mégsem pihen.
Szóban is leleplezi a képet.