„1991-ben feladatul kaptuk az akkori tűzoltó országos parancsnokságtól, hogy föl kell venni az aradi tűzoltókkal a kapcsolatot, ahova kijött az országos parancsnokhelyettes úr is, kijött a megyei parancsnokunk is. Én úgy kerültem bele ebbe a delegációba, hogy nekem volt akkor talán a megyében először buszjogosítványom a tűzoltók közül. Volt annak idején a megyei tűzoltóknak egy Latvia típusú mikrobusza, amivel kimentünk Aradra - ezt vezettem én.
Amikor \'91 szeptemberében odaértünk, akkor fogadtak bennünket az aradi tűzoltók. Amikor megérkeztünk, köszöntöttek bennünket, fölsorakozott a két delegáció, mi vittünk nekik ajándékot, aztán ők is adtak nekünk Drobeta konyakot. Én közben elmentem autót mosni, mert nagyon sáros volt az autó, és mondom, ne tűnjünk már koszosnak. Közben kaptam három főnyi segítséget: az aradi tűzoltók közül hárman, nagy tűzoltó tömlővel, úgynevezett B tömlővel, elkezdték lemosni azt a kis vékony lemezű, Latvia típusú mikrobuszt. Erre én elkezdtem hangosan kiabálni, hogy „Álljatok meg, álljatok meg, mert ha a víznyomástól kitörik a szélvédő, én ezért lehet, hogy kikapok!”
Erre a hangos szóra felfigyelt az akkori parancsnokuk, és kérdezte, hogy mi a baj, miért kiabál az az illető? Mondták, hogy ő is egy tűzoltó, törzsőrmesteri rendfokozattal, és a kisbuszát félti. Mire mondta a parancsnokuk, hogy akkor neki is jár egy konyak, és szólt a tolmácsnak, hogy adjanak nekem is egyet, mire az mondta neki, hogy sajnos elfogytak a konyakok.
Na, erre a parancsnok azt mondta, hogy akkor kérjek tőle valamit, bármit… És mintha a Jóisten megfogta volna a jobb kezem mutatóujját, amivel a fején levő sapkájára mutattam. Mondtam: azt adja nekem, az szép emlék lesz! Megvakarta a fejét, mert ez már az újfajta sapka volt, mivel a rendszerváltás után új egyenruhát kaptak, de akkor még neki volt egyedül új sapkája, és neki is csak az az egy darab. Mit volt mit tenni, nekem adta. Így indult ez a gyűjtemény.” - avat be Túri János, Szeghalom tűzoltóparancsnoka abba, hogy mi volt az első lépés azon az úton, amely a ma már országos hírű hadigyűjteményéhez vezetett. Minden további kiderül a Fábry szezonnyitó adásában, szeptember 7-én, a Dunán - ezt Ön se hagyja ki!
H | K | Sz | Cs | P | Sz | V |
1 | 2 | 3 | ||||
4 | 5 | 6 | 7 | 8 | 9 | 10 |
11 | 12 | 13 | 14 | 15 | 16 | 17 |
18 | 19 | 20 | 21 | 22 | 23 | 24 |
25 | 26 | 27 | 28 | 29 | 30 |
H | K | Sz | Cs | P | Sz | V |
1 | ||||||
2 | 3 | 4 | 5 | 6 | 7 | 8 |
9 | 10 | 11 | 12 | 13 | 14 | 15 |
16 | 17 | 18 | 19 | 20 | 21 | 22 |
23 | 24 | 25 | 26 | 27 | 28 | 29 |
30 | 31 |
H | K | Sz | Cs | P | Sz | V |
1 | 2 | 3 | 4 | 5 | ||
6 | 7 | 8 | 9 | 10 | 11 | 12 |
13 | 14 | 15 | 16 | 17 | 18 | 19 |
20 | 21 | 22 | 23 | 24 | 25 | 26 |
27 | 28 | 29 | 30 |
A századik adásban a showmester rácsodálkozott a magyar borokra. Sokan vannak, finomak és szépek, azt gondolta, jól van ez így.
De hogy minden üveg mögött ott duruzsol néhány szomelié, azt már túlzásnak vélte. Annál is inkább, mert a családi Kincses Kalendáriumból úgy tudta, hogy a jó bornak egy szomelié is sok.
Na de mi van nemzeti italunkkal, a vízzel?!
Azt ki mondja meg, mit és hogyan élvezzünk benne?
A felismert hiány huzatában, a showmester jelentőségében csak a rezsicsökkentéshez hasonlítható lépésre szánta el magát, amikor megteremtette Magyarország, sőt Európa, sőt a Világ első vízszomeliéját.
A Mester az alkotói magány teljes zárójelbe tételével, előbb a büfében majd a színfalak mögött spontán létrejött szakértői kollektíva valamint két csínos múzsa támogatásával, mondhatni ecsetvezetésével vetette vászonra egyedülálló Fábry-vízióit.
A látomás megragadásának és rapid rögzítésének csak a hajszárító teljesítménye szab határt.
A mű elkészült, az Alkotó mégsem pihen.
Szóban is leleplezi a képet.