Tisztelt Fábry Sándor Úr!
Először is kívánok önnek sikerekben gazdag 2013-as esztendőt! E levelem megírására az utolsó show műsorában bemutatott ifjú bűvésztitán hatására szántam rá magam.
Tisztelt Fábry úr! Kérem figyeljen oda, hogy helyesen beszéljen!
A székely legelteti a teheneit.
Arra jön egy ember és azt kérdezi:
- Legelnek a tehenek?
Sanyika. Ha elég ügyes vagy rá bírod beszélni Szíj Melindát, hogy nálad szerepeljen habár nem valószínű, hogy kötélnek áll.
Nagyon jót nevettem az egyik internetes fórum olvasgatásán, valahogyan esetleg beépíthetné a műsorába a rajta lévő tartalmat.
Kedves Sándor!
Igaz, hogy a neten olvastam, de annyira találónak érzem, hogy elküldöm Magának, hátha használni tudja.
Megy az ember a sivatagban, és nagyon megszomjazik. Talál egy kutat, belenéz, víz sehol. Beledob egy kavicsot, hátha meghallja a csobbanást, semmi. Erre mérgében belevágja a vödröt is, de most sem hallja a csobbanást.
Mészáros János Elek már kiskorában is énekelt, a családban mindenkinek jó hangja volt, úgy gondolja, hogy az lett volna a furcsa, ha pont ő lóg ki a sorból. Hamar be is került az egyházi kórusba, majd sorra nyerte az énekversenyeket. Ezen felbátorodva képezni kezdte a hangját, és ma már hazánk egyik legnépszerűbb előadója. Egymást érik a fellépések, hónapokra előre tele van a naptára, ami némileg meg is nehezíti az életét, hiszen továbbra is a Földhivatalnál dolgozik, gondozza a szőlőt, presbiterként is ellátja feladatait, és természetesen sokat gyakorol, hiszen ő pontosan tudja, hogy a tehetség egy olyan kincs, amit azért kapott, hogy boldogságságot ébresszen vele a közönség szívében. Ő pedig teszi is a dolgát, nem beszél, inkább énekel és cselekszik. Tényleg nem szószátyár ember, de ha mond valamit, akkor az meg van mondva. Hogy mire jut egymással a nagydumás Fábry Sándor és a szűkszavú Mészáros János Elek, az kiderül a műsor következő felvételén, szeptember 7-én, 19 órakor a Millenáris Teátrumban!